A köpölyözés:
Őskori terápia. Időszámításunk után 281-361 körül a Csin dinasztia idején egy alkimista orvos könyvet írt, melyben a köpölyözést szarv felmelegítéssel végezte. A köpölyöző edények bambuszból, cserépből és vasból készültek.

A köpölyözés előnyei:
       1. Széles körben alkalmazható
       2. Gyorsan hat
       3. Egyszerű a kezelés
       4. Biztonságos, gazdaságos

A köpölyözés elmélete:

A kezeléskor a hajszálerekből a besűrűsödött vér, elöregedett, sérült vértestecskéi (véreztetéskor) eltávoznak. Lokális hatású, pozitív ingerhatásról beszélhetünk. A vérkeringésre és a vérösszetételre gyakorolt hatása is jótékony. A köpölyözés területén helyi vérbőség alakul ki. Erre a szervezet úgy reagál, mintha valahol nagy vérveszteség volna. Elkezdi erőteljesen termelni az új vért, mozgósítja a szervezet vérellátásának felelőseit. Csökken az erekben a belső nyomás, az erek külső falára így a testnedvek tudnak nagyobb nyomást gyakorolni, ami a vér PH-ját egyensúly irányba terheli.

A köpöly fajtái:
     Bambusznád köpöly
     Kerámia köpöly
     Üveg köpöly

Az üvegköpöly átláthatósága miatt a legkedveltebb. Könnyen beállítható a szívás erőssége.             Véreztetés esetén jól ellenőrizhető a szakszerűség. Az üvegköpöly hátránya a gyakori törés, repedés!

Általában fájdalmak kezelésére alkalmas.

Csúsztatós köpölyözés:
A kezelés e módszerrel a nagy bőrfelületeken rövid idő alatt elvégezhető. Először bedörzsöljük a kezelendő bőrt olajjal, vagy krémmel. Felrakunk kettő nagyméretű köpölypoharat a már leírt módszer valamelyikével, beállítjuk a szívóhatást, majd lassan le-fel húzgáljuk a bőrön.Ez a módszer általában a fájó terület felett is eredményesen használható. Például reumatikus fájdalmak esetén. A köpölyözés folyamata: a test problémás részein egy gumiharangot húznak végig, mely a vákuumos szívó hatás miatt beszippantja a bőrt. Az erős szívó hatás felgyorsítja a nyirokkeringési folyamatokat, beindítja a méregtelenítést, kitisztítja a salakanyagokat. A vákuum hatására az erek kitágulnak a salakanyagok pedig a véráramba kerülve a veséken keresztül kiürülnek.

A köpölyözés eredményei: a kezelés hatására a méreganyagokkal teli zsírsejtek mérete csökken, emiatt pedig a bőr egyenetlenségei elsimulnak, a laza kötőszövetek megerősödnek, visszaszerzik rugalmasságukat, a narancsbőr csökken.

A köpölyözés alkalmazási területei: ha a módszert a cellulit ellen használják, akkor a comb, a fenék,
a csípő területén alkalmazzák.

A köpölyözés hátrányai: fontos tudni, hogy a köpölyözés kifejezetten fájdalmas lehet, (a külső comb
a legérzékenyebb terület), sokszor sérül a bőrfelszín, erős kipirosodással, sőt, akár véraláfutásokkal
is számolhatunk.

A köpölyözés ellenjavallatai: terhesség, szívproblémák, vérnyomás, cukorbetegség.

Napjainkban a köpölyözést harang alakú üvegekkel végezzük. Az üveg belsejében vákuumot hozunk létre ún. szívóharanggal, vagy forró levegővel, melynek hatására a köpöly erőteljesen a bőrfelületre tapad, és enyhén megemeli a szövetrétegeket is.

Napjainkban az egyik legszélesebb körben alkalmazott módszer a csúsztatott köpölyözés, az ún. "nyúvasztás", melyhez a gumiköpöly használata a legalkalmasabb eszköz. Ez az eljárás lehetőséget nyújt kozmetikai kezelésekre, a testen cellulit - "narancsbőr" - esetén, illetve helyi fogyasztásra - főként a comb, fenék és has területén. Először olajjal bedörzsöljük a bőrfelületet, majd speciális masszázstechnikával feltörjük a zsírsejteket, ezután a köpölyt a bőrfelületen a nyirokáramlásnak megfelelő irányban mozgatjuk. Megfelelő alkalmazás esetén a mobilizált zsírsejtek a nyirokkeringésen keresztül távoznak. Az eredmény már az első alkalommal centikben mérhető. Fontos a nyirokáramlás iránya, ezért ezt a technikát csak szakértővel végeztesse!

A köpölyözés külső, fizikális gyógymód. A köpölyözés során a vákum hatására, a kezelt területen, a kapillárisok kitágulnak, ez friss vér és több oxigén beáramlását teszi lehetővé, ami egyenletesen átjárja a kötőszöveteket. Az elhasznált vért, a nyirok- és anyagcsere végtermékeit a véráramba pumpálja, amelyek a vesék irányába áramlanak. Megtisztítja a szöveteket a salakanyagtól. A vákum szívóhatásával vérbőséget okoz az adott területen, javul az itt lévő bőr, izom, valamint a területhez tartozó belső szervek vérellátása, vérkeringése, anyagcseréje, valamint a helyileg fellépő vérbőség aktivizálja a szervezet egy vagy több meridiánját, s így fokozza a bioenergia áramlását. Hatására a hajszálerek kitágulnak, vérbőség keletkezik. Lokális hatású, pozitív ingerhatásról beszélhetünk.

A vérkeringésre és a vérösszetételre gyakorolt hatása is jótékony. A köpölyözés területén helyi vérbőség alakul ki. Ez úgy történik, hogy a test távolabbi pontjairól a köpölyözés helyére áramlik a vér. Elkezdi erőteljesen termelni az új vért, mozgósítja a szervezet vérellátásának felelőseit. Csökken az erekben a belső nyomás, az erek külső falára így a testnedvek tudnak nagyobb nyomást gyakorolni, ami a vér PH-ját egyensúly irányba tereli.

A 20. század végén kifejlesztettek egy másik vákumosító módszert, ahol a pohár tetejére egy szelepet szereltek, és mellé egy kis kézi működtetésű pumpát helyeztek, hogy az orvos tűz nélkül is kiszívathassa a levegőt - ugyanakkor így jobban szabályozni is tudja a vákum mértékét. Ahhoz, hogy a poharak a bőrön könnyen mozgathatóak legyenek, olaj használata szokásos. A gyógynövényes olajok kifejezetten alkalmasak erre a célra síkosítóként melegítő olajat használnak. A testnek a köpölyözéshez alkalmasabb területei azok, ahol több hús van. A köpölyözést nem ajánlják a bőr gyulladt területein, magas lázas esetekben, görcsnél, vérzékenységnél, valamint terhesség alatt a hasi részen, ill. a hát alsó részein.

A köpölyözés tilalma:

TILOS a köpölyözés mindenütt, ahol a bőrön sérülés, festékes anyajegy, hólyag, bőrfekély, daganat, vizenyő van, illetve ott, ahol száraz, kirepedezett, nedves ekcémás a bőr.

Emellett tilos a köpölyözés alkalmazása:

- Vérérzékeny betegeknél,
- Súlyos szívbetegségben
- Cukorbetegségben,
- Alkoholos, vagy drogos befolyásoltság alatt lévő betegeknél,
- Erősen vegetatív, labilis betegnél,
- Nagyon legyengült állapotú betegnél,
- Szív felett és közvetlen közelében,
- Terhes nőknél hason és mellkason,
- Epilepsziás és egyéb rohamban, ájult, kómás állapotban lévő betegnél,
- Fejen, arcon.